Úgy is elnevezhettem volna ezt a cikket, mint a fotózás alfája és omegája, hiszen tulajdonképpen a legfontosabb dolog, hogy amit le akarunk fényképezni, az úgy jelenjen meg az érzékelőn is ahogy mi elképzeltük. Nem véletlen írtam, hogy gyorstalpaló: nem akarok nagyon mélyen belemenni a részletekbe, kizárólag annyit fogok elmondani, amennyi feltétlenül szükséges egy kezdő fotósnak ahhoz, hogy jobban megértse, miért lett olyan egy-egy kép amilyen.

Első lépésként ismerkedjünk meg négy nagyon fontos fogalommal: záridő, rekeszérték, érzékenység, fehéregyensúly. Ezek a kis huncutok határozzák meg a képünknek azt a tulajdonságát, amit úgy hívunk: helyes expozíció. Az első három tulajdonképpen egymással szoros kapcsolatban van. Úgy működnek együtt mint egy érzékeny egyensúlyi rendszer. A könnyebb megértéshez nézzük úgy a készíteni kívánt képünket, hogy ha tökéletesen exponáltuk, akkor az a 0 állapot, nincsenek se kiégett, se túl sötét részek (kivéve amikor ez kiküszöbölhetetlen). Mind a három paraméter változtatása befolyásolja a kész képünknek a “fényességét”. Ha például a záridőt 1/200 s-ről 1/100 s-re változtatom akkor a kép +1 fényértéket kapott. A lényeg, hogy úgy kell egymáshoz beállítani ezt a három értéket, hogy jó legyen az expozíció. Na de rengeteg ilyen kombináció lehet, hogyan döntsük el akkor mégis, hogy mit mire állítsunk? Hát úgy, hogy mindegyik paraméternek van egy másodlagos hatása is. Ezeket fogjuk most megnézni.

Záridő

A záridő az az időintervallum, ami eltelik a zár kinyitásától annak visszacsukásáig, azaz hogy mennyi ideig éri fény az érzékelőt. Nyilván, ha hosszabb ideig akkor világosabb lesz a képünk, ha rövidebb ideig akkor sötétebb. Ha minden más beállítást változatlanul hagyunk, akkor például egy barlangban vaku nélkül jóval hosszabb záridőt kell alkalmazni, mint szikrázó napsütésben. Viszont a hosszú záridőnek van hátránya is: a bemozdulás. Minél hosszabb ideig van nyitva a zár annál nagyobb az esélye, hogy a kézben tartott gép bemozdul és így elmosódik a képünk. Ezt kiküszöbölhetjük állvány használatával például. Ha kénytelenek vagyunk kézből fotózni, akkor a záridőt csak annyira növeljük, hogy azt még biztosan ki tudjuk tartani. Ez általában a használt látószög reciproka. Például ha 50 mm-en “lövünk” akkor 1/50 s-es záridő még megtartható kézből, azonban egy 400mm-es objektívvel már az 1/200 s is nagy eséllyel be fog mozdulni. Vannak esetek, amikor az ügyes fotós ki tudja használni a hosszú záridő okozta bemozdulást, például sportfotónál. Ha megfelelően választja meg a záridőt, akkor egy futót pontosan követve és közbe exponálva a háttér elmosódik, de a sportoló éles lesz és így dinamikusabbá válik a kép. Persze rengeteg más kreatív felhasználási lehetősége is van a hosszabb záridőknek, ezzel majd egy külön cikkben foglalkozom.

elmosott háttér hosszú záridővel svenkelés

Hosszú záridővel elmosható a háttér

Rekeszérték

A másik sokat használt kifejezés a rekeszérték. Fizikailag ez úgy néz ki, hogy az objektívben van egy lamellákól álló nyílás, amelynek a mérete változtatható. Minél nagyobb a nyílás annál több fény jut be egységnyi idő alatt, annál kisebb fénynél lehet fotózni. Kissé megtévesztő, de a jelölésnél a nyílással ellentétes irányú számozást alkalmaznak: az f/2,8 tágabb rekeszt jelöl mint az f/11 (persze ez azért van így mert a konstans a hányados helyén van, de ez sokan nem veszik észre, ne is menjünk bele a fizikai részébe). Természetesen itt is van egy kis csavar, hiszen ha nem lenne akkor szabadon játszhatnánk a rekeszértékkel kényünkre-kedvünkre. De nem. Kisebb rekesz kevesebb fényt enged be (így hosszabb záridőt kell használnunk, vagy magasabb ISO értéket), viszont nagyobb lesz a mélységélesség (ez azt jelenti, hogy az előtérből és a háttérből nagyobb terület lesz éles). Tágabb rekesznél nyilván kevesebb fény is elég a jó expóhoz, de cserébe csak egy kisebb sáv lesz éles a képen. Íme pár illusztráció a könnyebb megértéshez:

szűk és tág rekesz közötti különbség

A felső része a képnek szűkebb rekesszel, míg az alsó tágabb rekesszel lett fotózva

Érzékenység (ISO)

A harmadik paraméter amit meg kell említenünk az az érzékenység, vagy ISO érték. Ez a régi filmes gépeknél a behelyezett film típusát jelentette, azaz nem nagyon lehetett filmcsere nélkül változtatni. A mai modern digitális gépeken ezt egy gombnyomással megtehetjük. De mit is jelent ez? Hogy a érzékelő mennyire legyen fényérzékeny. Tehát már három dologgal tudjuk befolyásolni a képünk “fényességét”. Viszont itt jön egy bökkenő. Míg az előző kettőnél mindenféle variáció előfordulhat, mert ugyanúgy van olyan téma ahol kevés mélységélességet használunk, vagy hosszabb záridőket, mint fordítva, viszont az ISO érték egy mostohatestvér. Egy szabály van: tartsuk a lehető legalacsonyabban. Miért? Mert a magasabb érték a kép zajosodását okozza és azt senki nem szereti. Nyilván akkor emelünk rajta, hogy ha semmilyen záridő/rekeszérték kombinációval nem tudjuk megoldani az általunk kívánt eredményt…semmilyen más esetben. Ez elég egyszerű szabály nem?

ISO értékek és zajosodás

Zajosodás különböző ISO értékek mellett

Összefoglalva tehát a rekeszidő és a záridő kombinációjának helyes kiválasztása a jó expozíció titka a lehető legalacsonyabb ISO értéket használva. Ez tulajdonképpen egy kompromisszum játék. Kevés a fény? Növelem a záridőt…Nem tudom eléggé mert bemozdul? Növelem a rekeszt. De kimaradt egy megemlített fogalom: fehéregyensúly. Ezt azért vettem külön, mert nem az expozíció fényességét befolyásolja, hanem a színét. Ugyanis komoly problémát jelenthet fotózáskor, ha egy eredetileg piros gyümölcsöt lefotózva közel sem azt a színt látjuk viszont a képen, mint amivel ránk mosolygott élőben. Ez abból adódik, hogy nincs két egyforma megvilágítás. Egy hideg kékes fényt adó fénycső mellett más beállításokat kell használunk mint ha vakuznánk, vagy ha egy hagyományos izzó megvilágítása állna csak a rendelkezésünkre. A fehéregyensúly beállítása ezért kulcsfontosságú. A profibb gépeken persze, ha RAW formátumban fotózunk ezen könnyen javíthatunk utólag is, de JPEG-ben mentett képeken már kicsit nehézkesebb. Azért hívják egyébként fehéregyensúlynak, mert a helyes beállítása mellett a fehér tényleg fehér lesz, illetve a fehérhez vagy az 50%-os szürkéhez viszonyítja a többi színt. Általában kelvinben adjuk meg, de a legtöbb gépen van automata illetve rengeteg előre beállított program állás…ezek meglepően jól teszik általában a dolgukat. Például ha vakuval fotózunk, akkor beállítjuk a VAKU elnevezésű programot és 99%-ban nem tévedünk nagyot. Ilyen egyszerű az egész. Most nem is bonyolítanám tovább a dolgokat, hagyom hogy leülepedjen. És elnézést a már haladóbb kollégáktól, ez most ilyen unalmasra sikeredett…:)

https://i2.wp.com/photocharge.kocz.hu/wp-content/uploads/2015/06/DSLR_tips_Canon_quick_control.quickwalk_1.jpg?fit=610%2C407https://i2.wp.com/photocharge.kocz.hu/wp-content/uploads/2015/06/DSLR_tips_Canon_quick_control.quickwalk_1.jpg?resize=150%2C150Koczur RichárdFotózási alapismeretekalapismeretek,expozíció,ISO,leírás,rekesz,záridő
Úgy is elnevezhettem volna ezt a cikket, mint a fotózás alfája és omegája, hiszen tulajdonképpen a legfontosabb dolog, hogy amit le akarunk fényképezni, az úgy jelenjen meg az érzékelőn is ahogy mi elképzeltük. Nem véletlen írtam, hogy gyorstalpaló: nem akarok nagyon mélyen belemenni a részletekbe, kizárólag annyit fogok elmondani,...