Az index.hu-tól kölcsön vettem a szájbarágó elnevezést, mert nagyon megtetszett és jól illik a cikk témájához. Mégpedig azért, mert manapság nagyon felkapott lett az úgynevezett HDR képek készítése, de amikkel a nagy átlag teledobálja a facebookot, az nagyon-nagyon-nagyon-nagyon messze áll az igazi HDR-től. Ez igaz a végső kinézetre és a technika céljára egyaránt. Először is tisztázzuk mi is az a HDR. Nyilván egy mozaikszó, amely a High Dynamic Range (magyarul magas dinamikai tartomány) szavak kezdőbetűiből van összerakva. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Ehhez először azt kell tisztázni, hogy miként működik a szemünk és miként a fényképezőgép érzékelője.

Nagyon leegyszerűsítve az a lényeg, hogy képtelenség olyan precízen összerakott és sokoldalú érzékelőt és feldolgozó rendszert építeni, mint amire a szemünk és az agyunk képes. A témára összpontosítva ez itt azt jelenti, hogy míg látószervünk tökéletesen képes érzékelni és elkülöníteni egy naplemente előtt látszódó sziluett valódi képét, addig a fényképezőgépünk érzékelője nem tud ketté szakadni és vagy az egyikre vagy a másikra kénytelen összpontosítani. Ennek az lesz az eredménye, hogy amit mi csodás naplemente előtti tájnak vagy városképnek látunk, az a képen vagy egy csodás táj illetve város lesz egy nagy kiégett pacával az égen, vagy egy gyönyörű naplemente előtérben egy város vagy egy táj fekete körvonalával. Vagyis a lényeg, hogy ha a téma különböző részein nagyon eltérő fényviszonyok uralkodnak, azt nem tudjuk sajnos egy képre komponálni, mert túl magas a dinamika tartománya ahhoz, hogy a gép feldolgozó és érzékelő rendszere megbirkózzon vele.

De ne csüggedjünk, elhangzott a kulcsszó: “egy képre”. Mi van akkor, ha készítünk két teljesen egyforma képet más-más expozíciós beállításokkal. Vagyis elkészítjük a fentebb említett két “rossz” képet és a végén csinálunk belőle egyet. Ez a HDR technika lényege: egy adott téma minden szegletéről csinálunk tökéletesen exponált képet (ha kell ez lehet akár 5-6 kép is) és a végén szépen összeillesztjük őket. Ez korábban komoly szaktudást igénylő feladat volt, manapság már a Photoshop CS2-től fölfele, vagy a Photomatix nevű program automatikusan megbirkózik a feladattal. Utóbbival a végső kép részletes finomhangolására is van lehetőségünk.

Ebből a technikából nőtt ki a mai HDR-nek nevezett effekt, amelyet gyakorlatilag bármilyen képre ráapplikálhatunk, sőt vannak olyan fényképezőgépek, amelyekbe alapból be van építve. Ez abból alakult ki, hogy az eredeti HDR technikával összemosott képek által alkotott végeredmények nagyon eltérőek lehetnek, attól függően, hogy mire fókuszálunk. Készíthetünk olyan HDR-t, amelyen azon kívül, hogy gyanúsan tökéletes fényviszonyok uralkodnak az egész képen, nem lehetne megmondani, hogyan készült. Ezzel szemben a kontraszthatárok emelésével és egy pici túlszaturálással, egészen egyedi, drámai képi világot lehet létrehozni, és ez ichlette a későbbi egyszerű effekt létrejöttét. Igazából sokszor nehéz megkülönböztetni őket, mert nagyon jól lehet utánozni. Akkor lehet gyanút fogni, ha olyan részek “világítanak” amelyeknek nem kéne, vagy ha ránézésre is egyforma fényviszonyok uralkodnak a képen (például egy jól megvilágított szoba). Mozgásban lévő témáról is igencsak nehézkes (illetve sebességtől függően lehetetlen) igazi HDR képet készíteni.

A gond ezzel csak az, hogy az effekt használatának terjedésével a technika a közhiedelemben lealacsonyítóvá degradálódik, körülbelül úgy mint a magát művésznek képzelő instagrammot használó szifonhuszárok. Attól még nem lesz sajnos művészi egy kép, hogy HDR effektet rakunk rá, sem pedig attól hogy úgy néz ki mintha egy 30-as évekbeli technikával készült volna. Mivel a HDR-nek tulajdonképpen nem is ez a funkciója, hogy művészibbé tegye a képeket, ez sajnálatos módon a köznapi emberek fejében ragadt fogalomzavar. Ez persze nem von le semmit az esetlegesen tényleg jól eltalált kompozíciók értékből, amit aztán “meghádéereztek”, de az én véleményem az, hogy fölöslegesen ne alkalmazzunk a képeinkre mindenféle szűrőt, effektet, meg más fölösleges “eyecandy”-t. Akit érdekel részletesebben is a téma az itt böngészhet egy picit tovább:

http://fotozz.hu/cikket_megmutat?cikk_ID=27

http://www.kiserletikonyha.hu/2009/02/hdr-suli-1-mi-is-az-hdr-fenykepezes.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_dinamikatartom%C3%A1ny%C3%BA_k%C3%A9p

https://i0.wp.com/photocharge.kocz.hu/wp-content/uploads/2012/07/valodi_hdr.jpg?fit=1024%2C739https://i0.wp.com/photocharge.kocz.hu/wp-content/uploads/2012/07/valodi_hdr.jpg?resize=150%2C150Koczur RichárdTippek és Trükkökhdr,photoshop,tipp,utómunka
Az index.hu-tól kölcsön vettem a szájbarágó elnevezést, mert nagyon megtetszett és jól illik a cikk témájához. Mégpedig azért, mert manapság nagyon felkapott lett az úgynevezett HDR képek készítése, de amikkel a nagy átlag teledobálja a facebookot, az nagyon-nagyon-nagyon-nagyon messze áll az igazi HDR-től. Ez igaz a végső kinézetre és a...