Rengetegen fognak bele a fotózásba úgy, hogy találnak egy jó témát, elkattan a gép és a végén tele lesznek a képmegosztó oldalak átlagos vagy átlag alatti, értelmetlen, kesze-usza fotókkal. Miért? Mert a néző nem tudja mi is akar ez lenni, mi a lényege, meg egyáltalán miért lett lefotózva. Mondok egy egyszerű példát: Valaki portrézni próbál, de a háttérben ott figyel egy konténer, ráadásul szinte teljesen élesen. Elvonja a figyelmet a portré alanyáról. Még egyszerűben, már-már alapszabályként megjelenítve: Egyszerűsítsünk! Minél kevesebb annál jobb. Persze vannak kivételek, de általánosságban igyekezzünk a fotó tárgyára koncentrálni és azt úgy lefotózni, hogy minél kevesebb zavaró tényező kerüljön a képre. Ez jelentheti egyaránt azt, hogy keresünk egy másik nézőpontot (odébb megyünk két lépést), tágabb rekeszt alkalmazunk, vagy várunk pár percet (például ha egy szakadt Lada pöfékel éppen a modellünk mögött). Megpróbálom a legalapabb kompozíciós “szabályokat” összefoglalni néhány bekezdésben. Természetesen azért van a szabály idézőjelben, mert ezek nincsenek kőbe vésve, előfordul – nem is egyszer – hogy el kell vagy el lehet térnünk tőle.

1. A Cél meghatározása

Az első és legfontosabb lépés egy jó fénykép irányába, ha tudjuk mit akarunk fényképezni. Ez nem igazán egy konkrét módszertan (mint a következő tippek lesznek), inkább csak egy tanács, hogy álljunk meg egy pillanatra és ne kattintgassunk ész nélkül. Persze az is egy módszer, hogy elkattintunk 200 képet ugyanarról az épületről az összes lehetséges nézőpontból, aztán egyik csak jó lesz, de nem ez a legjobb módja a lélegzet elállító képek létrehozásának. Amikor megfogalmazódik a gondolat a fejünkben, hogy “ejj de jól néz ez ki”, ne emeljük egyből az ujjunkat az exponáló gomb fölé, hanem vizsgáljuk meg a lehetőségeket. Mi az ami kell a képre és mi az ami nem? Mit akarunk kifejezni vele? Ezek nagyon fontos kérdések. A lényeg tehát: mindig tudjuk mit és miért komponálunk bele. Erről nem is tudok konkrétabbat mondani, inkább nézzük meg mi is az amire figyelni illik.

2. Harmadolás

Első kézzel fogható ajánlásként nézzük a leggyakoribb hibát amit kezdő fotósok elkövetnek: mindent a kép közepére helyeznek. Hogy pontosan milyen pszichológiai okai vannak azt nem tudom, de tény, hogy a kép kétharmadába pozicionált témák sokkal szebbek. Persze vannak kivételek (például szimmetrikus dolgok jól néznek ki középen is), de általánosságban elmondhatjuk, hogy érdemes a főtémát a kép kétharmadába helyezni. Vagy ha nincs kimondott fő “célpont” (például egy tájképnél), akkor az egész képet igyekezzünk úgy szerkeszteni, hogy a vonalak, tárgyak, hegyek, fák, vagy bármilyen szabályszerűség illeszkedjen a kétharmados szabályba.

harmadolás königssee tájkép fotó

Remek példa harmadolásra

A fenti kép több szempontból is tökéletes példája a harmadolásnak. Egyrészt a sziget közepe a kép aranymetszés szerinti harmadában helyezkedik el vízszintesen és függőlegesen is (ez közel ugyanaz mintha pontosan az egyharmadában lenne). Az ég és a hegyoldal alkotta képzeletbeli vonalak, valamint a kép bal széle és a víztükör vonalának metszéspontja egy helyre esik ezért egy úgynevezett legyező minta szerint van elrendezve a kép. További szabályszerűség, hogy a víztükör felülete, a hegyoldal és az ég területe is körülbelül az aranymetszés szerint aránylik egymáshoz, így egy mélyebb harmadolást adva a képnek. Ezen kívül mondjuk még a víz vonala ráadásul a kép hatodában van körülbelül, de ez már csak apróság.

3. Vonalak

Sok olyan téma akad, ahol az érdekességet egy-egy ismétlődő objektum, vagy több hosszabb képződmény adja. Az emberi szem akaratlanul is követi az ilyen képzeletbeli vonalakat, tehát ezek vezetik a tekintetet. Mire lehet ezt felhasználni? Egyrészt arra, hogy mint a fenti képnél is ráirányítsák a fő témára a tekintetet (sziget), másrészt ha éppen a “vonalak” szabályszerűsége adja a fő témát, akkor a megfelelő elrendezésükkel gyönyörű kompozíciókat alkothatunk. Alapvető szabály például, hogy út, vagy patak a kép valamelyik sarkából induljon, ha a vége a végtelenbe vezet, így ad egy mélységet az elkészült alkotásnak. Persze ebben is vannak kivételek.

geometria művészfotó

Nézőpont és vonalak ügyes kombinációja

döntött művészfotó

A folyó sodrása drámaibbá tehető

 

A felső képen a pózna legközelebb eső szárának két széle a kép két sarkába torkollik, míg a felső “horizontja” által alkotott vonal meghosszabbítása a bal alsó sarokba. Az alsó képen a híd illetve a folyópart a kép két átellenes sarkába fut bele. (Mellesleg mindkét képen megfigyelhető a harmadolós szabály is). Mindkét képen az átlós szerkesztési módot alkalmaztam. Nagyon jó hatást adhat képünknek, ha valamilyen képzeletbeli  vagy valós vonalat helyezünk az átlóba. Ezt tehetjük úgy is (mint a fenti képeken), hogy a fényképezőgépet döntjük. Persze azért fölöslegesen ne forgassuk a gépünket és erőltessük az átlós szerkesztést…igyekezzünk úgy tenni azt, hogy legyen jelentése, célja. Általában egyébként dinamikusság kifejezésére használjuk ezt a kompozíciós technikát, ez az alsó képen látható, kiegészítve a hosszú záridő nyújtotta elmosódással, ami tovább növeli a hatást.

4. Helykihasználás

Gyakori hiba – főleg portrézáskor – hogy az “alany” nem a lencsébe néz, hanem a kép valamelyik széle felé, de mögötte több a hely mint előtte. Minden olyan témát ahol mozgásban lévő tárgy/ember van, illetve a képen szereplő személy kifelé néz, a mozgás illetve a tekintet irányában kell lennie a kép távolabbi szélének. Ez kivételesen egy olyan szabály, amit nem nagyon érdemes semmilyen indokból áthágni. Ugyanis, ha a modell a közelebbi oldal felé néz, olyan érzése támad a szemlélőnek, hogy nincs elég hely neki, hogy be van zárva.

portré minta fotó

A tekintet mindig a távolabbi oldal felé!

 5. Centrális szerkesztés

Feljebb már említettem, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor jól jöhet a középre helyezett hangsúly. Ezek többnyire szimmetrikus témák, vagy olyan képek, ahol központi téma a “távolba veszés”. Ilyen lehet például az alább látható út, amelynek a vége a ködben elveszik. További felhasználási lehetőség lehet, kombinálva a vonalvezetéssel, ha a tekintetet minden irányból ugyanoda vezeti valami. Ilyenkor a középpontot illik középre helyezni. Ez a második képen látható. Az utolsó példa, amit fel tudok hozni a középre szerkesztés mellett a tükörkép, például valamilyen vízfelületen (3.kép)

szimmetrikus szerkesztés művészfotó königssee hajógarázsok tájkép fotó königssee sziget szimmetrikus fotó kompozíció

Összességében, a fenti öt szabályt alkalmazva olyan nagy hibát nem véthetünk. Természetesen a kompozíciós készség az nem tanítható úgy meg, mint a fotózás technikai háttere, de kapaszkodókat lehet adni bárki kezébe. Javaslom egyébként a Digitális Fotómagazin járatását, abban vannak haladó kompozíciós fogások minden hónapban a színek és komplementerek kreatív alkalmazásától kezdve, a különböző további felosztási szabályszerűségekig minden. De a legjobb tanács amit adhatok: gyakorolni, menni, csinálni, meglátni, fotózni! Jó fényeket!

https://i0.wp.com/photocharge.kocz.hu/wp-content/uploads/2015/06/Szellemsziget.jpg?fit=1024%2C682https://i0.wp.com/photocharge.kocz.hu/wp-content/uploads/2015/06/Szellemsziget.jpg?resize=150%2C150Koczur RichárdFotózási alapismeretekalapismeretek,aranymetszés,kompozíció,leírás
Rengetegen fognak bele a fotózásba úgy, hogy találnak egy jó témát, elkattan a gép és a végén tele lesznek a képmegosztó oldalak átlagos vagy átlag alatti, értelmetlen, kesze-usza fotókkal. Miért? Mert a néző nem tudja mi is akar ez lenni, mi a lényege, meg egyáltalán miért lett lefotózva. Mondok...