Volt szerencsém az elmúlt hetet olyan értékes és hasonló érdeklődéssel rendelkező emberek társaságában tölteni, akikről nem gondoltam volna, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott banda tagjai ilyen eredeti értelmében vett csapatot képesek alkotni. A Vancsó Zoltán által első alkalommal megrendezett Orfűi fotótábor a rengeteg jó élmény mellett sok értékes tapasztalattal, változásokkal, világnézetem megerősítésével és új kapcsolatokkal gazdagított. Őszintén mondhatom, hogy többről szólt ez az egy hét a fotózásnál, sőt talán a képek elkészítése csak mintegy mellékhatása volt az egész életérzésnek amit ott kaptunk.

koczur richárd vancsó zoltán fotótábor orfű 1

Bevallom amellett, hogy nagyon vártam már hogy beülhessek az autóba és Orfű felé vegyem az irányt, volt bennem egy megmagyarázhatatlan izgalommal vegyes félelem, hogy ez az egész tulajdonképpen egy kifordított valóságshow lesz, csak itt most nem minket látnak a képernyőn, hanem a mi kezünkben lesz a kamera. Kicsi esélyt láttam arra, hogy egy 16 emberből összeválogatott társaság – amely ráadásul mind korban mind érdeklődés tekintetében (a fotózást leszámítva) nagy szórással rendelkezik – ennyire homogén egységet tud alkotni és kivétel nélkül minden tagjáról tudnék nem egy pozitív állítást megfogalmazni.

Az egész esemény szellemi és kreatív vezetőjét – Zolit – valójában nem ismertem korábban sajnos, a tábor előtti egy-két hónapban kerültem közelebb a munkáihoz és már akkor tudtam, hogy itt valami más lesz annál mint amit korábban különféle fotós workshopokon megszoktam. Ahogy egyik társunk a tábor végén megfogalmazta, ez valójában egy filozófia tábor volt sok fotózással, amit a mester meg is erősített, hozzátéve hogy ha viszont így hirdeti, akkor valószínűleg most egyedül ücsörögne a házikó kertjében, jelentkező hiányában. Mindenesetre már a beharangozó hirdetésben szereplő Jóga és Fotó kulcsszavak kombinációja is elhintette a turpisságok apró szikráit.

koczur richárd vancsó zoltán fotótábor orfű 2

A hangsúly az egyéni kreativitáson, mindenki saját személyiségén volt, azaz ahogy Zoli mondta: az a lényeg, hogy ki van a gép mögött. Nem voltak vezetett közös fotózások, vagy hosszas előadások technikáról, kompozícióról, viszont annál több képet láttunk, rengeteg érdekes ötlettel és meglátással gazdagodtunk és megtanultuk mitől lehet több egy kép egyszerű dokumentációnál, vagy hogyan mutathat túl egy utcai portré a lefényképezett ember megörökítésén. Minden nap egyénileg mindenki oda ment és azt fotózott amit jónak látott, majd a következő nap délelőttjén közösen kiértékeltük mindenki legjobb 4-5 képét, kimerítő véleményt és instrukciókat kaptunk a mestertől, hogy hogyan lehetne egy-egy képet jobbá tenni.

Természetesen voltak vissza-vissza térő kulcsmomentumok, ami persze abból adódik, hogy aki évtizedek óta folyamatosan fotózik, annak kialakul egy saját látásmódja, stílusa és nyilván ezen a szubjektivitáson keresztül szemléli mások képeit is. Ami persze nem baj, csak mókás volt sokadszorra is hallgatni, hogy “el tudnék képzelni még ide több felhőt”, “én azért megnézném fekete-fehérben”, “lehetne több dráma”, “simán elbírna még egy kis kontrasztot”.

koczur richárd vancsó zoltán fotótábor orfű 3

Amellett, hogy már magával a fotózással kapcsolatban sem idomult az egész esemény a konvencionálisabb vetélytársakhoz még a napi rutin kiegészült olyan teljes képzavart előidéző programokkal mint a kunadlíni jóga, meditáció Bach orgona műveinek hallgatása közben korán reggel, illetve a kísérleti jelleggel kipróbált intuitív írás. Délutánonként még volt lehetősége mindenkinek hatha jógázni is, de ez a sűrű napirend miatt – illetve hát mert azért mégis egy fotótáborról van szó – elég foghíjas létszámmal volt megtartva.

Nekem az esti dokumentumfilmek és a képvetítések is bőven tudtak újat mutatni, korábban nem nagyon keresgéltem, vagy nézegettem úgymond igazán világhírű fotósok munkáit. Valójában nem is nagyon voltam tisztában nevekkel sem, talán Robert Capa volt az egyetlen akiről a tábor előtt hallottam már. Itt viszont volt szerencsém megismerkedni Henri Cartier-Bresson és Sebastião Salgado munkáival. Főleg Bresson képei voltak nagy hatással rám, és talán ezt a stílust véltem leginkább felfedezni Vancsó képeiben is.

koczur richárd vancsó zoltán fotótábor orfű 4

Összességében a legnagyobb változást magamon a-tekintetben vettem észre, hogy a korábbi képeimet nézegetve egészen más szempontok szerint figyeltem mi a jó és mi a rossz. Természetesen megmaradt az a fajta nézőpont is, hogy melyik kép mehet fel Shutterstock-ra, illetve a tájképek, meg a természetfotózás sem került tőlem messzebb mint eddig, de olyan korábbi képekre nézek más szemmel, amelyeket anno egy laza mozdulattal dobtam a lomtárba (illetve hát semmit nem törlök, csak nem tartom meg a RAW fájlt, meg nem teljes felbontásban archiválom őket). Több olyan képem is szembejött, amit így a tábor után nézegetve az a gondolat jelent meg a fejemben, hogy bakker ez egy tök jó kép.

Nem akarom tovább ajnározni az elmúlt héten történteket, mert még az a kritika érne hogy túlságosan szentimentális, vagy ne adjisten nyálas vagyok. Nagyon rövidre zárva mondandómat, talán a legnagyobb dicséret mind Vancsó Zolinak és Hajós Eszternek (aki a jógázás örömeit hozta el nekünk), ha azt mondom: Jövőre ugyanígy, ugyanez a csapat, ugyanitt!

Egy pillanatban benne van minden. A pillanatban végtelen idő és végtelen tér van. A pillanatban az igaz út van, az igazság van és a helyes élet van, és a pillanatban nincs semmi. Így ha eléred a pillanatot, közvetlenül elérsz mindent. – Seung Sahn

https://i0.wp.com/photocharge.kocz.hu/wp-content/uploads/2015/07/IMG_0692.jpg?fit=1024%2C692https://i0.wp.com/photocharge.kocz.hu/wp-content/uploads/2015/07/IMG_0692.jpg?resize=150%2C150Koczur RichárdBlogFeaturedfotótábor,tájkép,történet,utazás
Volt szerencsém az elmúlt hetet olyan értékes és hasonló érdeklődéssel rendelkező emberek társaságában tölteni, akikről nem gondoltam volna, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott banda tagjai ilyen eredeti értelmében vett csapatot képesek alkotni. A Vancsó Zoltán által első alkalommal megrendezett Orfűi fotótábor a rengeteg jó élmény mellett sok értékes tapasztalattal, változásokkal, világnézetem...