Az utóbbi időben a figyelmem sokkal inkább a természetjárás és a szikla-, illetve hegymászás felé irányítottam, így a fotózás kicsit háttérbe szorult. Legfőképpen azért, mert egy DSLR gép nem a legpraktikusabb ezekhez a tevékenységekhez feltétlenül. És igen, leírtam egy korábbi (nagyon régi) cikkemben, hogy milyen fényképezőgépet válassz, ha stockfotózásra adnád a fejed. Na az elmúlt években azért ez kissé finomításra szorul, ugyanis már a kompakt kategóriájú fényképezőgépekbe is belepakolnak egész nagy érzékelőket és kifejezetten jó minőségű optikákat. Egész pontosan ha van rá egy millió körüli forintunk, akkor megvehetjük a Sony DSC-RX1-es csúcsgépét, vagy a Leica Q-t, amelyekbe full frame, azaz 35 mm-es CMOS szenzor került, f/2 fix fényerejű zoom objektívvel, amelyet előbbi gépnél a Carl Zeiss felirat ékesít, utóbbi természetesen saját gyártmány.

Milyen fényképezőgépet vegyek tehát?

Szóval a lényeg, hogy elkezdtem keresni egy alternatívát – hogy milyen fényképezőgépet vegyek a Nikon D5200 helyett, ami kisebb, könnyebb és közel olyan jó minőséget képvisel. Felmerült még igényként, hogy mivel talán mászáshoz is használnám az sem árt, ha egy kicsit strapabíróbb kivitel. Ezen a vonalon elindulva az első ami szembejött az Olympus Tough TG-5 volt. Nagyon-nagyon sokáig szemeztem vele, már úgy tűnt, ez lesz a befutó, de azért még háromszor-négyszer összehasonlítgattam néhány vetélytárssal, és a végső döntés aztán nem rá esett. Hiába a vízállóság, hiába az ütésállóság, hiába az akár 240 fps videórögzítési képesség…nem nagyon akartam lejjebb adni a képminőségből, és hát lássuk be ennek az árkategóriának a fiókjában, nem a TG-5 a legélesebb kés, ha a képminőséget vesszük alapul. Versenyben volt a Canon G9 X és a Sony DSC-RX100. Hajszálnyival de végül utóbbiért adtam ki azt a kicsivel több mint 350 €-t.

Azt tudni kell, hogy az RX100-nak a legelső verzióját vettem meg, ami 2012-ben jelent meg. Azóta a Sony minden évben kiadja a kicsit frissített változatát, így a legújabb generációkon mindig ott marad a közel fél milliós árcédula, míg a régebbi típusok szép lassan egyre elérhetőbb mennyiségű pénzért megszerezhetőek lesznek. Jelenleg a hatodik generáció a csúcs, ami több mint 3x annyiba kerül mint az alap verzió és hát nagyon nem tud annyival többet, mint amennyivel drágább, szóval nem is értem ki az a hülye aki kiad érte annyit. Mutatom a specifikációkat egymás mellett:

Sony DSC-RX100

Sony DSC-RX100 mark 1 digitális fényképezőgép teszt milyen fényképezőgépet vegyek  129.990 Ft

Sony DSC-RX100 M6

Sony DSC-RX100 VI M6 digitális fényképezőgép teszt milyen fényképezőgépet vegyek 429.990 Ft

Akksi típusa NP-BX1 NP-BX1
Felbontás   20 megapixel 20 megapixel
Szenzor mérete 1 “ 1 “
Optika 28-100 mm f/1.8-4.9 24-200 mm f/2.8-4.5
Min. makró távolság 5 cm 8 cm
ISO érzékenység 125-12800 100-25600
Sorozatfelvétel 10 kép / mp 24 kép /mp
Legkisebb záridő 1/2000 1/3200
Leghosszabb záridő 30 mp 30 mp
Képstabilizátor Optikai – SteadyShot Optikai – SteadyShot
Vakupapucs nincs nincs
Beépített vaku 0.3-17.1 m 0.4-5.9 m
RAW igen igen
Videó felbontás HD 4K
Kijelző mérete 3″ 3″
Kijelző felbontása 1.229.000 pixel 921.600 pixel
Kihajtható kijelző nem igen
Wi-Fi nincs van
Optikai kereső nincs van
Súly 213 g 301 g

Első ránézésre is azt mondanám, hogy tökéletesen értelmetlen az a plusz 300.000 Ft. Az optikája jóval nagyobb átfogású, ezt aláírom, meg egy kicsit gyorsabb záridővel tud operálni, de ezen a két dolgon kívül nincs valós előnye szerény véleményem szerint az új verziónak. Sőt, egy-két helyen még hátrányba is került. Nehezebb lett, kisebb a fényereje az objektívnek, rosszabb makró képességekkel rendelkezik és a kihajthatóság miatt a kijelző is vesztett a felbontásából. Cserébe képe Wi-Fi-n kommunikálni, ami bevallom számomra tökéletesen fölösleges funkció. Egy GPS-nek sokkal jobban örültem volna a geotagek automatikus rögzítéséhez, de az egyik verzióba sem került egyelőre be. Talán a hetedik generációba.

Megvettem: Sony DSC-RX100

Amikor a kezembe kaptam gépet az volt az első reakcióm, hogy atyaég milyen pici. Persze DSLR-hez volt szokva a kezem, meglepő volt egy telefon méretű mütyürrel operálni. A kezdeti élmények közé tartozik, hogy gyors a reakció ideje, az exponáló gomb lenyomása és a kép elkészülése között alig észrevehető a különbség, szinte olyan mint egy tükörreflexes kamera. A kijelzője szép, jól látható, a kereső nem hiányzik, úgy sem lenne kényelmes egy ekkora gépet a szememhez emelni és úgy fotózni. Rengeteg képkészítési mód áll a rendelkezésünkre és a full auto opciót választva is képes RAW formátumban menteni az alkotásokat. Egyébként meglepően jól szuperál az automata mód, szépen ismeri fel a témát, nagyon-nagy százalékban remekül eltalálja az optimális beállításokat. Természetesen azért van teljesen manuális/kreatív mód is, de a pici gombokkal kicsit kényelmetlenebb a dolog, ha gyorsan akarjuk a záridőt vagy a rekeszt állítani.

A dobozból kivéve, az első dolgom volt feltérképezni, hogy hogyan is tudom majd rögzíteni önnön magamhoz, hiszen hegymászás közben nem lenne jó leejteni véletlenül. A gép vázán két apró fülecske található összesen, ezt leszámítva teljesen sima a felület. Vagy ezt tudjuk használni, a mellékelt kis zsinórokkal, amelyeket még egy műszerész csipesszel is kín szenvedés volt átoperálni az említett rögzítései pontokon, vagy az állványmenetbe tudunk venni olyan adaptert, aminek csak egy fülecske van a végén és akkor ott tudunk összeköttetést létesíteni bármilyen zsinórral magunk és a kamera között.

Az éles tesztet egy nomád túrára hagytam, ahol igyekeztem minden lehetőséget kiaknázni és kipróbálni, amit csak lehetett. Csináltam makró képet, éjszakai felvételt, gyorsan mozgó témát, kipróbálgattam a manuális beállítási lehetőségeket és összességében nagyon meg vagyok elégedve a masinával. A tájképeket, portrékat teljesen automata módban lövöldöztem először. Mind a színek, mind az élesség, illetve a zajszintek kellemes elégedettséggel töltöttek el:

DSC-RX100 full auto teszt - legjobb kompakt fényképezőgép 2018

Full auto (1/500 s – f/5.6 – ISO 125) 37 mm  (Eredeti JPG letöltése)

sony teszt automata mód macska

Full auto (1/100 s – f/5.6 – ISO 125) 36 mm (eredeti JPG letöltése)

Kíváncsi voltam, hogy milyen makró képességekkel rendelkezik a gép, mivel az egyik hátránya az eredetileg kinézett Olympussal szemben, hogy nem képes 1 mm-es közeli felvételekre, ráadásul zoomolni sem lehet makró módban. Az élességállítással kicsit bajban voltam, nehéz volt belőni mozgó témáknál, hogy hogyan is működjön ez. A manuális élességállítás egyébként egészen használható az objektív körüli kis gyűrűvel. A nagy fényerejű objektív sokat segített, hogy ne mozduljon be a kép, azonban az 1.8-as rekesz már erősen lágyítja az elkészült képet és egy ilyen misztikus derengés effektet kölcsönöz neki.

béka makró felvétel közelpont fényerő

Makró mód (1/30 – f/1,8 – ISO 400 ) 10 mm (eredeti JPG letöltése)

Sony fényképezőgép teszt - makró darázs

Makró mód, manuális fókusszal (1/30 sec – f/1,8 – ISO 160) 10 mm (eredeti JPG letöltése)

Állványt nem vittem magammal, ezért az éjjeli felvételeket kézből próbáltam meg kitartani. A zajszűrés még magas ISO értéknél is meglepően jól működik. Jó a fehéregyensúlyt automatikusan nem sikerült belőnie a tábortüzes témáknál, de azt hiszem ez nem is elvárható és utólag amúgy is javítható.

Összességében ha értékelnem kéne ár-érték arányban kimondottan jó vétel a Sony DSC-RX100-as masinája. Hiába 6 éves már, még mindig ott van a top kategóriában szerintem, a saját mezőnyében. A fogása egy picit csúszós, meg kell szokni, ezért hegymászáshoz nem biztos hogy ilyen szempontból a legjobb választás, de egy kis óvatosságért cserébe viszont közel profi minőségű képeket lehet lődözni vele, megfelelő utómunkával stockfotózásra is remekül használható picinyke fényképezőgép ez. Szerencsére az első verziója hagyományos SD kártyával működik (az új generációk már a Sony saját agyszüleményeként még mindig jelen lévő Memory Stick-et használják), így nem kellett lecserélnem a már meglévő memória kártyáimat. Én csak ajánlani tudom, ha egy elérhető árú jó minőségű kompaktra vágysz, ez egy jó vétel. További tesztképeimet itten találod:

https://i2.wp.com/photocharge.kocz.hu/wp-content/uploads/2018/09/dscrx100-sony.jpg?fit=1021%2C574&ssl=1https://i2.wp.com/photocharge.kocz.hu/wp-content/uploads/2018/09/dscrx100-sony.jpg?resize=150%2C150&ssl=1Koczur RichárdTesztfényképezőgépek,kompakt,sony,teszt
Az utóbbi időben a figyelmem sokkal inkább a természetjárás és a szikla-, illetve hegymászás felé irányítottam, így a fotózás kicsit háttérbe szorult. Legfőképpen azért, mert egy DSLR gép nem a legpraktikusabb ezekhez a tevékenységekhez feltétlenül. És igen, leírtam egy korábbi (nagyon régi) cikkemben, hogy milyen fényképezőgépet válassz, ha stockfotózásra...